5.rész"Elmegyógyban"

Sziasztok! :)
Köszönöm a megtekintéseket,a pipákat! ♥
Sajnálom,hogy mostanában nem volt rész, de egy ideje nem tudok aludni meg eléggé szarul érzem magam (elnézést a kifejezésért) és fáradtan elég nehéz részt írni.
Nem is húzom tovább az időt itt az 5. rész és jó olvasást hozzá mindenkinek!
Komizzatok,pipáljatok,iratkozzatok fel,vagy írjátok meg véleményeteket chatben.
További szép napot!
 Puszi Emma!♥

 *V. Ricsi szemszöge*

Jézusom de várom már a ma estét.Nagyon para lesz az tuti.Én és pár haver ma ellátogatunk a lipótmezei elmegyógyintézetbe.Napok óta csak ezt várom! Ha valamilyen okból nem tudnánk elmenni tuti, olyat csinálnék amit még magam is megbánnék.Olyan dolgok lesznek ott .... fhúúúú...gondolni sem merek rá.-ezen gondolatomon kicsit nevetni kezdtem,mivel olyan dolgokra számítok amik 100%-ban nem lesznek ott.Például zombik,halottak, szellemek.Hiszen ha az ember egy elhagyatott elmegyógyintézetre gondol, egyből ezek a dolgok jutnak az eszébe.
-Csak legyen már este.-mondtam magamban majd rágyújtottam egy cigire.
Jut eszembe valahogy az ajtót is ki kéne nyitni.Gondolom  a Szalay Ricsi fogja kinyitni.Olyan a karja van mint, a forradalom,56-os.De emiatt eléggé tisztelem.Mert amíg a többi srác unalmában elkezd inni,ő addig elmegy edzeni vagy a haverjaival ki a városba.Hamarosan itt a 10 óra.Indulok összeszedni a csapatot.

*Zsolti szemszöge.*

Éppen askon válaszolgattam a kérdésekre mikor megcsörrent a telefonom.Megnéztem a kijelzőjét.Ricsike volt az.
-Halló?-vettem fel a telefont majd beleszóltam.
-Na hellóka Zsozsokám.Nem szeretnél hamarosan eljönni hozzám és együtt elmenni a találkozó helyre?-kérdezte.
-De,persze.-nagyon jó ötletnek tartottam,hogy együtt menjünk hiszen egy irányba megyünk, így miért ne mehetnénk együtt.
-Akkor indulj el! Szia!-köszönt el.
-Oké,szia!-elköszöntem és leraktam a telefont.
Gyorsan készülődni kezdtem,majd mikor készen lettem indultam is Ricsikéhez.
20 percnyi séta után oda is értem Ricsiékhez,majd onnan együtt folytattuk utunkat a találkozó helyre.
Eléggé sokan voltunk így egy kicsit biztonságosabbnak éreztem az egészet.Már mindenki csak ránk várt úgyhogy amint megérkeztünk már indultunk is az elhagyatott elmegyógyba.
Útközben elég jól elvoltunk, a levegőben lévő rémületet vidámság váltotta föl.
Oda érve találkoztunk egy eléggé régi de annál erőseb ajtóval aminek Szalay Ricsi barátunkat neki is uszítottuk.Meg kell vallani eléggé szenvedett vele,de sikeresen kitépte az ajtót a helyéről.
Mindenki kicsit elkezdett nevetni köztük én is mivel ez a kis vasgyúró amilyen kicsi olyan erős.
Befele menet mi fiúk mivel annyira "udvariasak" vagyunk,előre engedtük a lányokat akiik kicsit félve de miútán bekapcsolták zseblámpáikat vagy a telefonjaikon a vakút lassan bemerészkedtek.Az épületbe érve,koszos folyósok tárultak elénk.Egyik koszos folyósót követte a másik.Éppen csak beértünk a keleti szárnyba egy kórteremet pillantottunk meg.Üres kórházi ágyakkal volt tele,és volt egy ablak amin a holdfény úgy sütött be mintha már hajnal lenne.Egyre mélyebbre hatoltunk a épületben mikor egy hatalmas vas ajtót pillantottunk meg egy "BELÉPNI TILOS!"táblával.
-Na akkor most ide bemegyünk!-mondta nevetve Ricsike.
-Már ha nyitva van.-mormogtam magamban.
-Zsoltinak igaza van! Ezt az ajtót nem tudom kitépni!-mondta ijedten majd a végét kicsit elnevetve a másik Ricsi.
-Ne itt álljunk már az isten szerelmére!-mondta Dominik majd belökte az ajtót.-Látjátok nyitva van!-kezdett el nevetni.
Előre engedtük Dominikot aki ép ,hogy csak bement de már jött is ki fal fehér arcal.
-Mivan tesó mi történt?-siettem oda hozzá.
-Egy bonc asztal van oda bent.-szegénykém.Most egy ideig tuti felkapcsolt lámpánál fog aludni.
-Na ne, ezt látnom kell.-mondta Ricsi majd már bent is volt.-Jézusom,ez nagyon durva!-mondta úgy mint aki most nyerte meg a lottót.
Nagy levegőt véve én is utána mentem és amikor megláttam szinte lefagytam.Nem is volt ott semmi!
Tudtam,hogy szívatnak minket.Nem hiszem el,hogy csak én rohantam bele!

-Ti mekkora barmok vagytok!A frászt hoztátok ránk!-mondtam teljesen kiakadva.
-Na nyugi van!Menjünk tovább!-mondta Szaby majd elindult jobbra így mi is szépen lassan mentünk utána.
Hátra nézve láttam,hogy Szalay Ricsikénk nagyon elvan ott a sor végén, és gondoltam,hogy megnézem mi lehet vele.Amint megláttam,hogy ott eszi a nagy kókusz rudat éreztem ahogyan mindjárt kitör belőlem e nevetés de vissza fojtottam.
-Mi lett a 100 nappal?-kérdeztem incselkedve.
-Hagyjál már, éhes vagyok.Ugyanúgy edzek mellette. De nyúl kaján élni 100 napig az nekem egy kicsit sok.-mondta egy nagyot sóhajtva.
-Jólvan tesó gyere.-veregettem meg a hátát.
Ő csak elmosolyodott gesztusomon és elindúlt utánam.
Csak jártuk a folyosókat mikor gondoltam vissza adom Ricsinek és Dominiknak ez elöbbit.
Gyorsan előre osontam majd bementem egy kórterembe, elbújtam az ajtó mögé és vártam.Már egy jó ideje vártam mikor mocorgást hallottam magam mögül.Gyorsan hátra fordúltam,hogy megnézzem mi lehetett az hirtelen abba hagyta.A fejemben ezernyi gondolat játszódott le,hogy mi lehet az.Gondolataimat újabb mocorgás hangja szakította meg.Na jó én ezt nem bírom.Éppen menni akartam csak egy utolsó pillantás vetettem a hang irányába mikor megláttam,hogy az egyik kórházi ágy matraca mozogni kezdett.Egyre és egyre csak többet mozgolódott.A matrac kezdett hegyesedni amikor egyszer csak kiszakadt és egy patkány bújt elő belőle.
Egy hatalmas kő esett le a szívemről,a levegőt csak úgy kapkodtam.Úgy éreztem mindjárt össze esek.Gyorsan össze szedtem magamat majd a barátaim után siettem.Oda érve elmeséltem nekik amit ők megértő arccal hallgattak végig.
Még egy kicsit járkáltunk,hülyéskedtünk majd elindúltunk haza.
Haza fele ugyan úgy Ricsivel mentem majd a házuk elött elköszöntünk egymástól és én már mentem is haza.
20 percinyi séta alatt rendesen kiszellőztettem a fejem és átgondoltam mindent.
Alap vetően ez egy fantasztikus este volt!
Haza érve lefürödtem, felöltöztem a pizsamámba és már mentem is aludni.

*V.Ricsi szemszöge*

Hú bassza meg , ez  nem volt semmi!De szerintem én megyek aludni.
Fürdés,kaja,ask megvolt.
Én is hulla fáradt vagyok
Befeküdtem az ágyamba végig gondoltam még egyszer az estét és még mindig ugyan az az érzés vett hatalmába mintha még mindig ott lennék.Már tudom is mi lesz a következő helyszín!
Gondolkozás közben elnyomott az álom ami hajnali 3 órakkor nem is ártott.